Bristol Street Art

Ezt a bejegyzést szeretném Bristol underground művészeinek szentelni, akik az utcákon és tereken mutatják meg, hogy mire képesek. A Street Art kifejezés nem feltétlenül a legjobb jelen esetben, ugyanis elsősorban a graffitiről szeretnék írni, ennek ellenére nem merül ki ebben a dolog.

Az aluljárókban itt is találni zenészeket, de itt nem cigány hegedűsök és furulyás nénik zenélnek, hanem nagyon komoly underground mozgalom az utcán zenélés. Gyakran találkozni indie zenészekkel, akik erősítőket visznek ki az utcára, és gitárral, csörgődobbal, kongával - időnként szaxofonnal - zenélnek abszolúte mai zenéket, saját szerzeményeket. Láttam már basszusgitár erősítőn szájdoboló arcot, akinek a dnb alapjára egy fekete lány énekelt, hihetetlen jó kis produkció volt egy aluljáróhoz képest. Láttam négy dobosból álló zenekart előadni, és láttam raggea zenekart is zenélni.

Ezek a zenészek általában kis kalapot tesznek ki, és nem haragszanak meg, hogyha pénzt dobálsz bele. Mi több, az említett raggea zenekar külön meg is kért, miután készítettem róluk 1-2 képet, hogy "please donate some money for all your pictures". Nem is haragudtam meg ezért, csak kicsit érdekes dolog ez, mert így külföldiként nem nagyon érzem át, hogy mennyi az elfogadható összeg. Magyarországon például nem dobnék bele egy zenekar kalapjába egy 10 forintost, nem lenne hozzá pofám, de itt például nem tudom, hogy bunkóságnak számít-e beledobni mondjuk 50 penny-t, ami 180 forintnak felel meg kb.

Na de visszatérve az eredeti témához, elsősorban nem az utcazenészekről, hanem a graffiti művészekről akartam írni ebben a posztban. Ezen a téren sem panaszkodhat Bristol - sőt, ami azt illeti, inkább büszke lehet rá a város, tudni illik innen származik a világ leghíresebb graffiti művésze, Banksy. Az ő művei mindenhol megtalálhatók város szerte, nekem személy szerint ez a kedvencem, 15 perc alatt készült:

Ami azonban tényleg igazán különleges a városban az az, hogy itt az emberek nem idegenkednek ezektől az alkotásoktól. Magyarországon sajnos még mindig az a jellemző, hogy ezek a művészek - mert azt hiszem, nevezhetjük őket annak - általában éjszaka, titokban fújják fel graffitijeiket, és úgy általánosságban a lakosság jelentős része még mindig inkább vandálságnak tartja, mint művészetnek. Itt Bristolban egészen más a helyzet, például ilyenek láthatók a belvárosban, a legnagyobb bevásárlóközponthoz vezető úton:

Nagyon izgalmassá teszi a dolgot, hogy ezek a graffitik nem állandók. Még csak három hete vagyok itt, de már ez alatt a rövid idő alatt is változtak itt-ott a falfestések. Ezek gyakran reklámok is egyben, de rengeteg üzlet van, aminek a bejárata körüli rész is graffitivel van kifestve. Ezekből raktam be párat ide:

Ha felnéztek facebookra, akkor ott meg tudjátok nézni a képeket egy halom ilyen alkotásról. Azt hihetitek, hogy az elmúlt hetekben jártam a várost ilyen graffitik után kutatva, de ez abszolút nem így van, ma csináltam az összeset, ezek mind a belvárostól a házunkhoz vezető úton készültek.

Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy ez a környék, amerre lakunk, ez a Stoke's Croft - Cheltenham Road - Gloucester Road, ez egy nagyon különleges atmoszférájú környék a városon belül is. Számtalan kis üzlet és családi vállalkozás van végig az út mentén, és itt tényleg a helyi zenészek, helyi mesteremberek, helyi termelők termékei vannak a polcokon, és a helyi graffiti művészeknek is nagyon szíves adnak lehetőséget, hogy tehetségüket fitogtassák. Erről nem tudok biztosat, de szerintem itt bevett szokás, hogy pénzért bérelnek fel graffiti művészeket, hogy fessenek meg falfelületeket.

A helyiek hajlandóak valamivel többet fizetni azért, hogy angol termékeket használhassanak, azon belül is a bristoli termékeket preferálják. Éppen ez volt az oka annak is, hogy amikor tavaly a TESCO úgy döntött, hogy nyit egy áruházat a Stoke's Crofton, akkor a helyieket megkérdezték önkéntesek, és azt az eredményt kapták, hogy 93% ellene van egy TESCO létesítésének. Ezt a történetet már a bristoli körúton is hallottam, de itt a Street Art bejegyzésben van igazán helye:

Ezután persze gondolhatjátok, hogy a TESCO a legjobb gazdasági szakembereit vetette be, és elemezte ezt a gazdasági helyzetet. Végül azt a következtetést vonták le, hogy "Hát akkor szerintem nyissunk egy üzletet a Stoke's Crofton." Hát igen, a managereik nem éppen úgy értelmezték a 93%-os elutasítást, mint ahogy azt az átlag ember gondolná Nem jártak jól azonban, ugyanis az Anglia szerte népszerű felkelés és fosztogatás éppen elérte Bristolt, és a nyitás napja előtt betörtek az áruházba, kifosztották, és felgyújtották :D (gondolom emlékeztek erre tavaly májusról, hogy az angolok minden nagyvárosban apple üzleteket, meg TESCO-kat, meg ruhaboltokat fosztogattak, és zavargások voltak országszerte. Hát ez nem kerülte el Bristolt sem)

Nagyjából ennyi jutott most eszembe a témában, Facebookon majd lesznek még képek.

Stépán dékán úr in da house

A múlt hét folyamán meghökkenve értesültem róla az itteni tanszékvezetőtől, hogy Stépán tanár úr Bristolba fog látogatni keddtől péntekig. Megörültem neki nagyon, de aztán kaptam egy sms-t is a dékán úrtól, hogy kedden jön, és valamikor össze kéne futni.

A találkozót kedd 17 órára sikerült összeszervezni, mert nekem ötig minden nap órám van az előző posztban már említett intenzív Control Theory miatt. Most viszont előbb vége lett, mert a terem, amibe ki volt írva, már foglalt volt, és egy másik terembe rakták át egy másik épületbe, ahol egyáltalán nem volt fűtés, és kabátban, kesztyűben, sapkában ültünk a teremben, mígnem a tanár - akinek csak pulcsija volt - 4:20 pm-kor be nem sokallt, és be nem rekesztette az ülést :D Az, hogy hogy derült ki, hogy máshol lesz az óra, az is egy érdekes történet. Ülünk békésen az MVB-ben, egyszercsak feláll az egyik gyerek, kezében a telefonjával, és mindenki röhögni kezd, és elindul kifelé. Erre én meglepődve kérdeztem, hogy "What's happenin'?" 

Mivel késik a tanár, egyezményesen úgy döntöttek, hogy hazamennek - gondoltam én. De a válasz az volt, hogy "The lecture is in the Queen's Building". Fogalmam sincs, hogy ez miért volt olyan egyértelmű mindenkinek, de nem kérdezősködtem tovább, követtem őket, és el is vezettek egy olyan útvonalon, amiről még sosem hallottam, egy olyan terembe, ahol még sosem voltam...

Na mindegy, a rövid lényeg, hogy 16:30-ra már vége lett az órának, úgyhogy elindulhattam Stépánhoz a... hova is hívott? Na igen, fogalmam sem volt, hogy a Math Buncaer (igen, jól olvasod, matek bunker) az mi lehet, meg legfőképpen hol? Hát kiderült, hogy a könyvtárnak egy része az Engineering Maths tanszéknek kialakítva. Ott vártuk a tanár urat, de még szaladgálnia kellett, mert az ideiglenes vendég wifi accountja nem működött.

Mikor végül bejutottunk hozzá, kiderült, hogy az account azért volt olyan sürgős, mert a tanár úr hotelszobájában is undorítóan mocskos hideg volt, és inkább bent maradt dolgozni az egyetem könyvtárában, minthogy haza kelljen mennie a hideg szállodába :) Elmesélte, hogy amikor megérkezett Bristolba, és felért a szállodaszobájába, tárva nyitva voltak az ablakok, és a kinti -2-től nem volt túl távol a benti hőmérséklet. Amikor megkérdezte a recepción, hogy "ez na micsoda dolog?", akkor azt a választ kapta, hogy "Azt akartuk, hogy friss levegő legyen a szobájában." :D

Mesélt sokat a bristoli helyzetről, meg az oktatási rendszerről. Végre megértettem, hogy az itteni egyetemen eggyel el vannak tolva a szintek: az egész mérnökség egyetlen mérnöki kart alkot, és a különböző mérnöki irányzatok tanszéki szinten vannak. Tehát van pl. gépészmérnöki tanszék, vagy építőmérnöki tanszék, és hát az egész mérnöki része az egyetemnek sokkal kisebb, mint a BME, mert itt ugye képeznek jogászt, orvost, közgazdászt, bölcsészt, mérnököt, fizikust, matematikust, van dráma és zene tanszék is, tehát kb. így minden van, és összesen vagyunk 18000-en.

Stépán tanár úr mesélt arról is, hogy itt az Engineering Mathematics-on van egy olyan szokás, hogy minden pénteken 11-kor délelőtt elmennek meginni egy kávét és beszélgetni. Az eseménynek külön nevet is adtak, méghozzá azt, hogy Nonlinear Coffee. A Nonlinear szó nem sokat mond legtöbbőtöknek, gondolom; annyit jelent, hogy nemlineáris. A nemlineáris a mérnöki gyakorlatban körülbelül megfeleltethető a mocskos nehéznek, vagy a rendkívül bonyolultnak :D Tényleg, gyakorlatilag minden egyes dolog, amit valaha tanultál - legyen az csak egy egyszerű matematikai inga mozgása - meglehetősen bonyolult és összetett problémává válik, ha beleveszed a nemlinearitást - ami egyébként minden rendszerben ott van, csak mindent leegyszerűsítünk.... bla bla bla

Na szóval, van ez a nagyszerű kis összeröffenés 11-kor pénteken, Nonlinear Coffee néven, és hogy a módját is megadják, hagyomány szerint ez egy kikötőbeli kocsmában, a "Llandoger Trow"-ban szokott zajlani, ami egy híres kalóztanya volt, és fennáll 1664 (!) óta. Hétvégén voltunk egy Bristol Walking nevű nagyszerű kis sétán, ahol egy (talán) negyedéves srác - a Cheese Society (BME-n Sajtevő Kör lenne a neve:D) vezetője - úgy döntött, hogy ingyenes körutat tart Bristol belvárosában, elmesélve a nagyszerűbbnél nagyszerűbb történeteket. Itt tudtam meg, hogy Bristol az egyik leghíresebb kalózközpont volt a 18-19. században, innen indult a világ leghíresebb kalóza, Fekete Szakáll is, hogy aztán évekig terrorizálja a Karib-tengert. Mi több, megtudtam, hogy ebben a kikötőbeli kocsmában játszódik a Kincses szigetnek - kiskorom egyik kedvenc könyvének - egyik jelenete is. De ha nem lenne elég az epicness levelje a kocsmának, Bristol kikötőjében kötött ki a hajó, és ebben a kocsmában szálltak meg először a tengerészek, miután megmentették Alexander Selkirk-öt. Nem mond semmit a név? Miért kellett őt megmenteni? Azért kellett megmenteni, mert 4 évet élt le egy lakatlan szigeten egy hajótörés után. Ismerős? Na igen, ő volt az "igazi" Robinson Crusoe - tudni illik a regény valós történeten alapszik. Defoe itt találkozott Alexander Selkirkkel, és az ő történetéből merítette az ötletet a regényéhez. Epicness level over 9000. Itt van pár kép a helyről:

Kép a bejáratról

James éppen meséli Fekete Szakáll történetét - itt kihívott 2 embert a közönségből, hogy játsszák el. Mulatságos volt, a kalózkapitányt játszó srác angol volt, és zseniálisan tudott kalózul:D

Egy számomra elkészíthetetlennek tűnő kép a Wikipediáról az egész hóbelebancról

Na mindegy, van még sok kalóz sztori, ami ide kapcsolódik, továbbá a privateering jelensége is, ami tulajdonképpen legális kalózkodást jelent: az angol király úgymond "megbocsájtotta", ha a kalózhajók spanyol vagy olasz, netalántán holland felségjelzés alatt hajózó karavellákat (kereskedőhajókat) fosztottak ki, esetleg - ne adj' isten - égettek fel "véletlenül" :D S annak kimutatására, hogy a megbocsájtást valóban komolyan gondolja, némi pénzt is eljuttatott ezeknek a kalózoknak :D

Másik elég sötét fejezete Bristolnak, hogy a 18-19. században bizony ez volt a központja a rabszolgakereskedelemnek. A kereskedők felpakolták a hajóikat áruval, elmentek Afrikába - elsősorban a mai Elefántcsontpart környékére - ott az árukat rabszolgákra cserélték. Eztán visszatértek Bristolba, a vízbe hajigálták a hullákat. Rengetegen meghaltak az 1 méter magas fedélközökben, ahol felállni sem lehet, és napi egyszer engedték ki őket enni-inni, vagy éppen tengervízzel lemosni őket. Innen továbbmentek Amerikába, ahol a rabszolgákat cukorra, és egyéb, akkoriban rendkívül drágának számító árukra cserélték, majd visszajöttek Bristolba, és kezdték az egészet előlről. Hát igen, nem szép dolog, van is egy híd a városban, ami erről a sötét korszakról emlékezik meg:

Ennél vidámabb történet, hogy innen indult John Cabot felfedezőútjára, mikor felfedezte Észak-Amerikát. Eredeti nevén egyébként Giovanni Caboto, ugyanis olasz volt a srác. Párszor elment amerikába, de az utolsó útja után nem tudni mi lett vele. Néhány kutató szerint eltéved a tengeren, és szomjan haltak mind, néhány szerint visszatért Angliába, és boldogan élt, míg meg nem halt, de valakik szerint egy keresztény közösséget alapított Újfundlandon. Na mindegy, itt éppen vele pózolok, csaknem 514 évvel az eltűnése után:

Nagyon vicces volt a körút egyébként, ilyen humorosan adta elő a sztorikat a srác, meg idénkőnt szándékosan teljesen baromságokat mondott, és nézte az arcunkat, hogy mikor kezdünk el gyanakodni, mint parasztbácsi a Star Wars után, hogy "na oszt én ezt nem hiszem!". Néha mondjuk nem szándékosan is mondott olyan dolgokat, amikre én az előbb említett fejet vágtam, pl. azt mondta, hogy John Cabot útja 1697-ben történt - de hát azért az 1497 csak realisztikusabb, na :D 

Na de hol is tartottunk, igen, éppen azt próbáltam mondani, hogy ebben az epic kalózkocsmában szokott lenni ez a Nonlinear Coffee, de elsősorban akkor, amikor jobb idő van, ugyanis most a héten inkább a Queen's Building melegében volt az ottani "elit büfében", vagy nem tudom, hogy hívjam, a lényeg, hogya  mi  sima student cardunkkal nem tudunk oda bemenni. Ráadásul oda sem értem, mert mikor kaptam az sms Stépán dékántól 10:30 körül, hogy oda kéne menni, még otthon voltam, és hát onnan az út bizony 50 perc...

Na mindegy, lekéstem a Nonlinear Coffee-t, de odaértem az utána lévő szemináriumra (ami náluk más egyetemről érkező világhírű tudósok cutting-edge, élkutatás-beli témáról szóló előadását jelenti), és hát valóban eléggé up-to-date előadást sikerült kifognunk egy londoni professzor előadásában, meglehetősen kevesett sikerült megértenünk a time-delayed feedback controlról tartott prezentációjából - ami a félreértések elkerülése végett itt teljesen mást jelent, mint amit Stépán ért time-delayed systems alatt. Ezt a dékán úr meg is jegyezte az előadás végén.

Aztán utána elköszöntünk a tanár úrtól, mert a gépe este repült, de miközben vártunk rá, hogy elköszönjünk tőle, ott maradtunk a londoni proffal, egy itteni proffal - aki btw magyar - és Stépánnal, és hát kaptunk egy  meghívást egy ebédre pár világhírű proffal: "it's a proper meal, a pénzzel nem kell foglalkoznotok most", mondották volt. Not bad, gondoltam magamban...

Egyetemi dolgok

Ahogy azt már a korábbi bejegyzéseimből is láthattátok, itt Bristolban a legtöbb dolog sokkal bonyolultabb, mint amilyennek az ember alapvetően gondolná. Ez például az egyetemi tárgyfelvételben csodásan megfigyelhető.

Mielőtt ideértünk volna, már kaptunk egy e-mailt az Erasmusos koordinátor csajszitól, hogy a tanszéken jelentkezzünk az adminisztrátornál, hogy felvegye nekünk a tárgyakat, amik a learning agreementben szerepelnek. El is mentünk hát még múlt héten az MVB névre hallgató épületbe (Merchant Ventures Building), ahol elvileg található az Engineering Mathematics tanszék. Itt egy adminisztrátor kisasszony elküldött egy irodához, ahol senki releváns nem volt, viszont onnan egy másik titkárnő elküldött a portáshoz, aki megmondta, hogy a tanszékvezető egy teljesen másik épületben van, a Queen's Buildingben. Átmentünk hát oda, ahol viszont a portás azt mondta, hogy nem mehetünk fel, mert nem vagyunk bejelentve, úgyhogy átküldött egy itteni titkárnőhöz. Ez a titkárnő felvette a kapcsolatot a tanszékvezetővel, akihez másnap be tudtunk jutni.

Eztán S.J. Hogan, a tanszékvezető tájékoztatott minket, hogy Martin Homer foglalkozik ezzel a tanszéken, őt kell keresnünk. Martin Homer megnyugtatott minket, hogy ő tudja, hogy ezen a tanszéken ezzel Tijl de Bie professzor foglalkozik, ő majd tud nekünk segíteni. Tijl de Bie professzor nagyon segítőkész volt, és átirányított minket Rebekah Coveney kisasszonyhoz, aki majd elintézi ezt nekünk. Rebekah bekérte tőlünk a szükséges információkat, és továbbította azokat a felelősnek, Bryony-nak, és tegnap már be is lettünk regisztrálva a kívánt unitokra (= felvették nekünk a tárgyakat).

Igen, akárhogy is nézem, ez 9 lépcső:

1. MVB tanszéki titkárnő

2. Portás

3. Másik portás

4. Titkárnő (Sophia)

5. Tanszékvezető (Hogan)

6. Martin Homer

7. Tijl de Bie

8. Rebekah

9. Bryony

Na mindegy, végül megoldódott.

Két tárgyat vettem fel a szakdolgozat mellé. Az egyik egy Advanced Nonlinear Dynamics and Chaos nevű nagyszerű kis tárgyacska, amit egy angol angol fickó tart, nagyon szép angolt beszél, és öröm hallgatni. Eléggé matematikus szemmel közelíti meg a dolgokat, meg tipikusan az a fajta, akinek mindenről sztorik jutnak az eszébe, és akkor össze-vissza mindenbe belekezd, és néhány sztorit elfelejt befejezni, de ennek ellenére érdekes volt az első órája.

A másik tárgyam, a Control Theory, az viszont a BME-n teljesen elképzelhetetlen rendszerben van oktatva: 2 hétig van csak a tárgy, ebben a két hétben viszont minden nap 2-5ig délutánonként. Kegyetlen tempót diktál di Bernardo professzor; én nagyjából mindent tanultam már ebből korábban a BME-n, de azt el sem tudom képzelni, hogy akik ezt most látják először azok hogyan tudják követni...

Az oktatási rendszerben nincsenek olyan jelentős különbségek, mint amire számítottam, mármint nem feltétlenül érezni, hogy a világ 500 legjobb egyetemében sem szereplő BME-ről átjöttem a világ 27. legjobb egyetemére. A gyerekek ugyanúgy az asztalon üldögélnek órák előtt, a tanár bejön, írásvetítőt használ, hallgatók is és tanárok is késnek az órákról időnként, néha továbbtartják az órákat, néha előbb vége van, lehet órán enni-inni, stb. Röviden minden úgy megy, mint a BME-n. Rengeteg a külföldi tanár, a tanszéknek szerintem jóval kevesebb, mint a fele angol. Amit viszont észre lehet venni, az az, hogy a hallgatók itt fizetnek az egyetemért. Senkit nem láttam még kihagyni órát, viszonylag sokat kérdeznek vissza az emberek, mikor nem értenek valamit, az órák közti szünetekben sokan kérdeznek rá dolgokra, amiket nem értettek, és a tanár is nagyon gyakran kérdez rá arra, hogy mindenki tudja-e követni, hogy éppen mi történik. Sokszor van, hogy mondja, hogy "Okay, everyone?", meg hogy "Are you all happy about this?", vagy hogy "I see many puzzled faces, so I'll try to rephrase this."

Vizsgák ugyan még nem voltak, de elsőre nekem sokkal tisztábbnak tűnnek a vizsgakövetelmények, a tanárok pontosan elmondják, hogy mi az, amire számítani kell a vizsgán, és mi az, ami nem lesz. De, hogy igazam van-e ebben, az majd csak júniusban fog kiderülni.

Itt van néhány kép a Campusról, ezeket a Facebookon már láthattátok:

Shopping és közlekedés Bristolban

Azt hiszem, már elég régóta itt vagyok ahhoz, hogy írjak egy bejegyzést a közlekedési formákról és az árakról itt Bristolban. Amit fontos tudni, hogy ez a poszt érthető legyen, az a következő:
1 font = 365 forint
1 penny = 3-4 forint
Jelenlegi áron olcsóbb ennél a font (355 forint körül van), mikor én váltottam, akkor még drágább volt, általában 360-al szoktam számolni, mert az kerekebb:) (Ja és még annyi, hogy pl. 30p alatt 30 pennyt értek:)

Mikor először idejöttünk, akkor értelemszerűen az élelmiszerárak érdekeltek minket a legjobban, hiszen azok kellettek ASAP meg úgy minden nap. Ha ételt akar venni az ember, akkor itt számtalan lehetőség van, három nagy bolthálózat van itt Bristolban, a Tesco, a The Co-operative Food és a Sainsbury's. Elképesztő egyébként, hogy mennyi van belőlük, pl. itt a Gloucester Roadon, ahol lakunk, kb 2 percenként van valamelyik. Ilyen közepes méretű boltokról van szó, jóval nagyobbak, mint mondjuk egy CBA vagy egy Tesco Express Magyarországon, de kisebbek mint egy Tesco vagy egy Interspar. Olyan Spar/Kaisers/Match méretűek.

"You are now listening to co-operative radio."

Eleinte Tesco Expressekbe mentünk, amíg a Backpackersben laktunk, de mostanában inkább a Co-operative Foodban szoktunk ilyen kisvásárlásokat megejteni. (Nagyon mulatságos a hely, mert úgy vannak kiírva az árak, hogy "The co-operative oranges: 2 pounds", de az se rossz, amikor bemondják a rádióba, hogy "You are now listening to co-operative radio!")
Ami az árakat illeti, érdekes árképzés van itt. Néhány dolog nagyon olcsó, pl. a 800 grammos szeletelt kenyeret 50p-ért vesszük, ami kb 180 forintnak felel meg, és a tejből is 4 pint (2.24 liter) 1 font, tehát annak is kb 160 forint körül van literje. Ezekben a kisebb boltokban a gyümölcsök és zöldségek viszonylag drágák, egy kiló paradicsom 2.20 font szokott lenni (kb. 800 forint), a hagyma is 1 font körül van egy kiló, krumpliból 1.50-ért vettünk 2 kilót, de pl. a banán kilója csak 1 font. A hústermékek azok, amiknél igazán lehet érezni, hogy Angliában vagyunk, az olcsóbb felvágottakból is 1-2 font körül van egy 10 dekás kis csomag. A csirkemellett darabra (?) adják, és ha jól emlékszem 2 font volt egy darab. A csirkecomb kilója 3 font (~1080 forint), ami viszonylag még tűrhető, fél kiló darált húst 2.5 fontért lehet venni (~900 forint). Ezek azért már kb. kétszer annyiba kerülnek, mint Magyarországon, de a sonka meg szalonna pl. 4-5x annyiba is belekerül. Vannak olyan dolgok is, amik olcsóbbak, mint otthon, ilyen pl. a lekvár meg a Nutella, de a cukor is közel hasonló áron van. Aminek viszont igazán nevetséges ára volt, az a tojás: a kisebb boltokban 2 fontért adnak 6(!) darabot, ami tojásonként 33p-re jön ki, ami kb 140 forint.

Hétvégén voltunk a nagy Tesco Extrában is, ahol még olcsóbb árak vannak, amiket elsősorban mondjuk a zöldségek terén lehet észrevenni. Egy méretes kígyóuborka pl. 80p, egy kiló paradicsom 1.80 font, egy kiló banán 68p, egy 300 gramos jégsaláta csak 1 font. A gabonapelyhek is nagyon olcsóak, jóféle Nestlé termékekből adtak 500 grammos dobozokkal 1 fontért, ez is jóval olcsóbb, mint otthon. Mosópor meg tisztálkodószerek is hasonló áron vannak, mint otthon. Itt már pl. virslit is találtunk nagyon olcsón, igazi frankfurti roppanós virslit vettünk 450 grammosat 1 fontért, ez is olcsóbb volt, mint otthon (ott 980 forint a 400 grammos Zimbo roppanós, és ez kb. olyan)

Igazán nagy meglepetés az IKEA volt, ahol annyira irreális árakkal futhat össze az ember (mármint két termék áráról beszélek egymáshoz képest), hogy csak vakarja a fejét:

Például egy teljesen korrekt porcelántányér 30p (~110 forint), ugyanennyiért bögre is kapható, de 1.40 fontért (kb. 500 forint) már rendes teflonserpenyőt lehet kapni. Ugyanakkor a legolcsóbb ágyneműhuzat 6 font volt (~2000 forint), vagy a téli takarók is átlagban ilyen 15-25 font körül mozogtak. Akartam venni egy kis gagyi műanyag ébresztőórát is, hogy ha lemerül a telefonom, akkor se aludjak el, de 6 font alatt nem találtam:)

Ami még ilyen pénzköltéssel kapcsolatos dolog, az a szolgáltatások ára. Hát mondanom sem kell, a fodrász és a beülős éttermek mocskosul drágák. 3 font alatt nem lehet venni semmi meleg ételt (egy csöves gyros kb. 4 font körül van), és hát egy tisztességes ebédet nem úszol meg 12 font alatt (mondjuk egy olyat, ami az Ízlelőben kb. 1000 forint lenne). A kocsmák is eléggé botrányos árakon dolgoznak, a legolcsóbb sör/cider az a kettőt kapsz 5 fontért akcióban van, tehát a legolcsóbb sör 2.5 font (~900 forint) egy pubban vagy barban. A bolti helyzet sem sokkal jobb egyébként, a 2 carsberg most csak 6 font egy nagyszerű akciónak számít, bár mondjuk láttam olyan, hogy 10 cider 8 font, az már egy fokkal jobb.

Ma voltunk egy nagyon jó kis helyen pár Erasmusos lánykával, a Bristol International Student Centre-ben önkéntesek főznek leveseket meg sütiket, és szolgálják fel a diákoknak. 2.5 fontért all you can eat (azaz annyit ehetsz, amennyit akarsz) kajálda van. Az egész egy ilyen családi ház szerű helyen van, és mindenféle nyugdíjas nénik és bácsik, cseh lányok, kínai kislányok, stb. szolgálnak fel, az asztaloknál is a világ minden tájáról érkező emberkék üldögélnek, beszélgetünk, ismerkedünk, kérdezősködünk, egyetemi dolgokról beszélgetünk, és az egész ilyen teljesen családias hangulatban telik, minden korosztályból vannak ott, láttunk 18 évest, meg 80 körülit is. Egyszerűen zseniális az a hely, ma vagy másfél órán át voltunk ott, kóstolgattuk a leveseket meg a sütiket és beszélgettünk. Ugyanezek az önkéntesek szerveznek sok-sok programot ilyen international studenteknek, fel is íratkoztunk egy párra, szóval hamarosan megyünk a Stonehenge-hez, Oxfordba. Nagyszerű intézmény ez az egész, Magyarországon is kellenének ilyenek!

It's a Bris Ting...

A szolgáltatás részhez tartozik az is, hogy ugye nem volt fűtés a szobámban, ma délelőtt 11-kor felhívtam a British Gas-t, hogy haver, valamit intézzetek, mert megfagyok. A telefonbeszélgetés 12 percig tartott, és az egyik csajnak, akihez átirányítottak, olyan angolja volt, hogy a processzorom 100%-on pörögve is csak a 60%-át értette meg annak, amit mondott. Annyira nem volt egyszerű elmagyarázni, hogy mi a probléma, azt kellett kifejtenem angolul, hogy a lakásban az emeleti szobák egyikében nem működik a radiátor, a bejövő cső sem meleg, és a többi szobában is csak a radiátorok alja melegszik fel, mikor bekapcsoljuk a fűtést, és egy speciális kulccsal ki kell engednünk a levegőt a radiátorból, hogy végre megteljen vízzel. További probléma, hogy a vízszint folyamatosan csökken, a rendszerben valószínűleg túl kicsi a nyomás. Na próbáld meg mindezt angolul úgy, hogy közben érthetetlen angollal kérdeznek vissza egy-egy mondat után:D Viszont miután sikeresen elmagyaráztam nekik a problémát, mondták, hogy még ma intézkednek, délután 1 és 6 között jönnek valamikor. Pont itt volt a ház tulaja is megkötni Dáviddal is a szerződést, meg lemérni, hogy a vadonatúj ágyam mekkora lehet max, hogy beférjen a szobámba:), amikor kevéssel 5 előtt ki is jött egy hihetetlenül zseniális ízes angolt beszélő srác a British Gas-től. Olyanokat megengedett magának, hogy a 65 év körüli tulajnak bebökött ilyeneket, hogy "All right, mate, this should work fine now." meg "Cheers mate, see ya!" Kb. 15 perc alatt pöpecre megcsinálta az egészet, úgyhogy most már minden királyul működik, sőt, meg is mutatta, hogy kell elvégezni a műveletet, szóval legközelebb meg tudom csinálni már én is:) *Engineers ftw!* Az a király az egészben, hogy semmit nem kellett fizetni, benne van a fűtési díjban, hogy a szervizelést a gázszolgáltató végzi.

Ami a közlekedést illeti, meglehetősen egyszerű a rendszer a városban. Nincs troli, nincs metró, nincs villamos, nincs semmi, csak emeletes busz. Abból is vannak egyetemi buszok, amik diákoknak olcsóbbak, és vannak a First busztársaság járatai, amik drágák. Igazából az olcsót sem nevezném kifejezetten olcsónak, mert egy napijegy 2.5 font (~900 forint), míg egy egyszeri út 1.67 (kb. 600 forint). Sokan járnak itt biciklivel, ha megjött az Erasmus ösztöndíj, én is venni fogok valószínűleg egyet, rengeteg a használt biciklibolt, csak itt a Gloucester Roadon van vagy 3. Más kérdés mondjuk, hogy vannak olyan utcák itt, amik szerintem biciklivel még fárasztóbbak lennének, mint gyalog, sőt olyanok is vannak, amiken nem vagyok benne biztos, hogy fel tudnék tekerni :D

Sokan járnak persze gyalogszerrel is, bár a mi esetünk eléggé kirívó, mert az egyetemi campus 45 percre van gyalog nagyjából, viszont azok az épületek, amikben az óráim vannak, azok inkább olyan 60 percre vannak. Odafelé még jól is esik az út, meg van is mit nézegetni (lásd képek lejjebb), viszont hazafelé, fáradtan, emelkedőnek felfelé már kevésbé jó a móka.