Stonehenge - a leghíresebb kőhalom

Közel van azonban az előző bejegyzésben bemutatott Salisbury-hez a Stonehenge, amit szintén megnéztünk a napokban. Amikor odafelé ment a busz, akkor villámgyosan megvilágosodtam a hipergyors vonatokat illetően: nem a vonatok nagyon gyorsak, hanem a buszok büdöslassúak. Hát a Stonehenge nem okozott csalódást, már amikor messziről megláttam, akkor láttam rajta, hogy ez pontosan olyan, mint a képeken: nagy síkság szép zöld fűvel, ameddig a szem ellát, a közepén pedig ott magasodik a Stonehenge. Azt tehát tényleg nem mondhatjuk, hogy meglepett vagy, hogy csalódást okozott a képekhez képest - az egyetlen probléma ezzel az, hogy a képeken egy kőhalom van. És hát igen, egyszer meg kell nézni azt a helyet, de leginkább azért, hogy lásd, hogy ez valóban az, aminek bemutatják, itt aztán semmi nincs elrejtve. 

Stonehenge

Persze ettől nem lesz kevésbé impresszív, hiszen 45 tonnás kövek vannak ott, amiket - nagy valószínűséggel - óriási tutajokon úsztattak fel az Avon folyón. A másik dolog, amit ki szoktak emelni a Stonehenge-dzsel kapcsolatban, az az, hogy gyakorlatilag fingunk nincsen arról, hogy mire való - lehetett valamiféle druida szentély, vagy valamifél naptárszerűség, de feltételezték azt is, hogy egy primitív csillagvizsgáló vagy netalántán valami áldozószentély volt. Ezt egyébként nem nagyon értem, hogy attól miért lesz valami még érdekesebb, hogy nem tudjuk mire való - ha tudnám, hogy ez egy csillagvizsgáló volt valamikor, akkor ráfleselnék, hogy "Teazálat, ezek aztán jól összerakták ezt ide maguknak, hogy tudják nézegetni a csillagokat. Biztosan nagyon nehéz volt idehozni a köveket, de nekik ez ennyire fontos volt." Nekem az, hogy oké, idehordtak (látszólag) indokolatlanul egy nagy halom követ, az csak csökkenti a rácsodálkozásomat :D

Éppen a vizsgálat eredményét közlöm a közönséggel: "Igen, a feltételezésünk beigazolódott, ez valóban egy halom kő."

Anyway, megállapították, hogy naptárnak lehet használni, mégpedig megállapítható vele, hogy éppen milyen hónap van. Persze ez nem egy túl hasznos funkció, gondoljunk csak bele, hogy egy hetet gyalogol szerencsétlen juhászbojtár a faluból, végre odaér, ránéz, majd boldogan megállapítja: "Yep, tényleg július van.", majd hazaindul. Mire hazaér már augusztus lesz könyörgöm :D

Kedvenc (és egyben egyetlen) szlovák lánykámmal, Marikával éppen elemezzük a Stonehenge-et, mint olyat és mint turistalátványosságot. Nem tudom, hogy itt ellene, vagy mellette érveltem éppen :D

Miután kifizettük a jegyet, el lehetett indulni körbe a Stonehenge körül. Az út láncokkal ki van jelölve, és egy ideje már nem lehet közel menni a kövekhez, mert sokan rájuk graffitiztek vagy vésővel kicsippentettek maguknak egy darabot, hogy aztán hazavigyék a polcra. A jegy árában - ami egyébként 7.50 volt, ha jól néztem - benne volt egy audio guide is, ami úgy nézett ki, hogy kaptunk egy nyakunkba akaszthatós walkie-talkie-szerű valamit, és azon a számokat megnyomva lehetett hallani érdekes dolgokat a Stonehenge-ről; ahogy mentünk körbe, ki voltak rakva táblák, hogy most éppen melyik gombot kell megnyomi, és melyik fejezetet kell hallgatni. Nem volt túlságosan tiszta számomra, hogy mi alapján tartozik egy egy legenda az északi oldalhoz, míg mások a dél-keletihez, de úgy voltam vele, hogy whatever. A guide egyébként meglehetősen érdekes mondatokat engedett meg magának, pl. olyanok hangzottak el, mint (itt elnézést azoktól, akik nem beszélnek angolul, de ez magyarra fordítva nem működik) "The first Stonehenge was not made of stone." vagy hogy "Imagine how much more interesting it could have been to actually bring up these huge stones on the river than just to watch them from afar." (ezzel mélységesen egyetértettünk), vagy pl. "These blue stones must have been status simbols..." Sok érdekes dolgot mondott, de mégtöbb kevésbé érdekeset, és hát az útitársakkal való beszélgetés izgalmasabbnak bizonyult egy idő után.

"Yes, this is dog!" Éppen hallgatom az audio guide mondanivalóját.

http://i0.kym-cdn.com/entries/icons/original/000/007/447/hello-yes-this-is-dog.png
Még záróakkordként, mielőtt elhagytuk a helyet, odajött hozzánk egy kínai srác, hogy légyszíves mondjuk bele a kamerába kínaiul, hogy "sok boldogságot a házasságotokhoz", mert egy jó barátja Kínában éppen összeházasodott. Azt hiszem, hogy erre az esetre találták ki azt a mondása, hogy "Könnyű mondani, nehezebb megcsinálni." Marha nehéz megcsinálni !

Hiába mondanám, hogy nem igazán éri meg elmenni és megnézni a Stonehenge-et - egyrészt ez nem is feltétlen igaz, hiszen ilyen jó társasággal ilyen szép időben nagyon is megérte, másrészt pedig úgysem hallgatna rám senki. Egyszer meg kell nézni, hogy lássa az ember, hogy - nem győzöm hangsúlyozni - ez bizony tényleg egy rakás kő, de hogy mégegszer nem megyek el oda, az majdnem biztos:) A bizniszmen énemen elővéve azt kell, hogy mondjam, hogy egy kicsit úgy éreztem, hogy a gazdasági potenciál nincs kihasználva. Rengeteg boltot meg szórakozóközpontot lehetne az egész köré építeni, és rengeteg pénzt el lehetne ott szedni a turistáktól, akik eljöttek megnézni egy nagy halom követ:D Ehelyett egy kis ajándékbolt meg egy kis büfé van a Stonehenge mellett, és nagyjából ennyi.

Tehát elismétlem: Jó időben és jó társasággal menj a Stonehenge-hez!:)

A Stonehenge jó időben.

A Stonehenge jó társaságban.

Salisbury katedrális

A következő út már egy szervezett úgymond kirándulás volt, Salisbury városát látogattuk meg. Ez a település még kisebb, mint Bath, és amennyire észrevettem, gyakorlatilag a turizmusból él. Ez pedig azért érdekes, mert az egyetlen igazi turistaattrakció, amit láttunk, az a Salisbury Katedrális, ami egész Anglia legmagasabb tornyával rendelkező temploma.

Egy szexi kép Anglia legmagasabb templomtornyáról és a Napról.

Láttunk már egy pár katedrálist itt Angliában, és hát elsőre azt mondaná az ember, hogy szebb, mint egy középeurópai, egy idő után be kell, hogy valljuk magunknak, hogy egyúttal unalmasabbak is, hiszen az összes ugyanúgy néz ki. Szerencsére a Salisbury Katedrális hozott egy kis változatosságot: egyrészt volt egy nagyon szép udvara, ami az oxfordi college-okra emlékeztetett, másrészt guided tour-on voltunk, azaz egy idegenvezető elmagyarázta, hogy mi micsoda, mi hogy készült.

Oxford-szerű kert. Két hét múlva lesznek igazi oxfordi képek is:)

A legérdekesebb dolgokat jegyeztem csak meg, hiszen a túra több mint egy órán át tartott, és rengeteg dologról beszélt az idegenvezető, amit ugyan érdekes volt végighallgatni, de nem hagyott túl mély nyomot bennem. A katedrális eredetileg teljesen színes volt, élénk színekkel volt kifestve a mennyezet, az oszlopok, és színes üvegből voltak az ablakok is. 365 ablak van a katedrálison, hogy jusson egy az év minden napjára. Sajnálatos módon azonban - mivel 1220-ban kezdték építeni a katedrálist - a 18. századra ramaty állapotba került, úgyhogy elrendelték a felújítását. A belseje túl sötét volt, ezért az építésznek az a mérsékelten zseniális ötlete támadt, kiszedette a színes ablakokat, és egyszerű átlátszó üveget tetetett a helyükre. Még kevésbé volt ötletes az a döntése, hogy a kiszedett 500 éves ablaküvegeket inkább kidobatta, mondván "Ez má' nem kő semmire!" Ez persze nem volt neki elég, úgyhogy még a színes festéseket a teljes katedrálisban fehérre festette (<--tudtátok, hogy ez az alak így helyes? Ha valaki mással csináltatod, akkor is csak egy "t" van az "s" után? :D)

A képen a vadiúj 250 éves átlátszó ablakok és hasonló korból származó zászlók láthatók.

A hosszú barna márványoszlopok száma sem véletlenszerű, az év minden órájára jut egy, azaz 8760 van belőlük. Igen, ez egy rendkívül nagy szám, éppen ebből is fakad, hogy nagyrészük gyakorlatilag nem csinál semmit. Mikor épült a katedrális, kitalálták, hogy minden órára lesz egy. Aztán megépült, és mondta a művezető a főépítésznek, hogy "Uram, az a helyzet, hogy a katedrális kész van, és hát 260 oszlopot tettünk be eddig, a maradék 8500-zal mit csináljunk?" és hát hogy erre milyen választ kapott azt az alábbi képen láthatjátok:

A képen a márványoszlopokat kell nézni, amik mindenütt ott vannak horribilis, indokolatlan mennyiségben.

Persze az idegenvezető nénike aranyosan megjegyezte, hogy "Nézzék meg, hogy el vannak görbülve ezek a márványoszlopok, nézzenek csak fel, és lehet látni. De akinek tériszonya van, az inkább ne tegye." Persze egyértelműen látszik, hgoy ezek az oszlopok semmilyen terhet nem viselnek, kb. saját súlyuk alatt görbültek meg az évszázadok alatt:)

A katedrális eléggé érdekes volt, mondjuk, hogy a toronyba miért nem mentünk fel, azt nem tudom, a kilátás király lehet onnan fentről. Viszont amikor itt végeztünk, 2 szabad óránk volt. Ebből az első 45 percet nagyon jól töltöttük el: ez volt konkrétan az első igazi verőfényes napsütéses nap, mióta Angliában vagyok, és hát a katedrális mögötti óriási pázsitos területre odahúztunk pár mozgatható fapadot, és egy korrekt kis pikniket csaptunk a napsütésben. Ami viszont a 2 szabad óra maradékát illeti, elég unalmasra sikeredett. Megnéztük az Old Market nevű dolgot, ami egy 800 éves piactér - ez azonban semmivel nem teszi érdekesebbé 2012-ben, ugyanis konkrétan a nevéhez méltóan úgy néz ki, mint egy piac. Sétáltunk a folyóparton, itt is néztünk kacsákat, de összességében azt kell, hogy mondjam, hogy Salisbury egy egészen unalmas kis hely, és gyanítom, hogy a katedrálisa nélkül nem jönne oda senki:D

Folyópart. Nem hiszem, hogy ezt Magyarországon folyónak neveznénk... :D

Ez a névtábla megy elég ügyes marketingfogásnak tűnik nekem :)

Ami a zseniális, hogy a trip rendkívül király volt, és mindenki nagyon jól érezte magát, annak ellenére, hogy a kis szülővárosomban, Veszprémben sokkal több dolog van, amit meg lehetne nézni, mint mondjuk itt :D

Bath-trip

Egy ideje nem írtam már, ennek az elsődleges oka az, hogy nagyon nagy a pörgés az egyetemen és azon kívül is, nem nagyon volt időm klaviatúrát ragadni:) Ezt a pár bejegyzést az utóbbi időben tett utazásoknak szeretném szentelni, viszont az időrend itt most eléggé fel fog borulni, mert van olyan trip, ami már vagy 2-3 hete történt, és van olyan is, ami most a napokban.

Bath városával szeretném kezdeni, ahová először mentünk saját szervezésben, s talán éppen ezért a szervezés nem ment túl gördülékenyen: több mint egy hétig tartott megszervezni, és így is az lett az eredménye, hogy mikor leszálltunk a vonatról, egymásra néztünk, majd feltettem a kínos kérdést, hogy "Utánanézett akárki is, hogy itt mit érdemes megnézni?" - és hát a válasz természetesen fejrázás volt mindenki részéről. Nem is vártunk mást :D Már az odajutás is érdekes volt, két szempontból is: egyrészt a vonatnak 11 percig tartott az út, míg a busznak 51 percig, el is csodálkoztam rajta, hogy milyen veszettül gyorsak itt a vonatok. Másrészt viszont amikor egyedül akartam jegyet foglalni, 13 font lett volna oda vissza, de aztán észrevettük, hogy ha többen vesszük, akciós a jegy. Így aztán négyőnknek volt 13.40 - igen, jól értitek, négy emberre a jegy 40 pennyvel volt drágább, mint 1 emberre... Na mindegy.

A kép nem adja át a lényeget, de LCD kijelzők vannak a vont üléseinek háttámláin, lehet venni filmeket és nézni őket, miközben utazol.

Hát Bath városáról nem sokat tudtunk, mikor odaértünk, kérdezgettem mindenkit, hogy mennyire tippeli a hely lakosságát, és hát az én tippem volt a legelrugaszkodóbb, azt mondtam, hogy olyan 25.000 körül lehet, a többi tipp 5000 és 20.000 között mozgott. Hát aztán megkérdeztem az információs központban, és hát inkább 85.000 volt. Ez úgy nagyjából igaz az angol városokra, hogy egy 100.000 alatti város már általában "falusiasabban" néz ki. Nincsenek toronyházak, és nincsenek nagy irodaépületek, stb. Egy nagyon nagy falunak néz ki. Bath nagyon szép hely egyébként - állítólag olyan ott lakni, mintha egy múzeumban laknál, akármit akarsz építeni, hosszú évek kellenek, hogy megkapd az engedélyt, és rengeteg kihasználatlan épület van, amit tilos lebontani.

Ez egy félkör alakú épület, előtte pedig mi. Hamarosan láthattok róla egy profi által készített képet is.

Az itteni épületek egyébként a légi felvételeken az interneten sokkal jobban néztek ki, mint a valóságban, a parkok viszont nagyon szépek voltak, akárcsak a folyó melléke.

Ugyanaz a félkör alakú épület egy légi felvételen. Ugye, hogy jobban néz ki így? :D

Házkötő Tanár Úr szavaival élve "egy kép többet mond 1000 szónál". Így néz ki a folyópart.

A folyóparton sétálva éppen egy rögbimeccsbe is belefutottunk. Nem vagyok egy nagy rugby rajongó, éppen ezért fogalmam sincs, hogy Bath csapata mennyire jó, de a város méretéhez képest rengeteg szurkoló volt az utcákon és a stadionban is - ahová egyébként be lehetett látni. 

Rugby szurkolók Bath-ban.

A múzeumok is egészen jók voltak, bár a legemlékezetesebb dolgok az épületek előtt álló fura, idétlen állatok voltak - meg hát a kanálgyűjtemények, természetesen.

Egy nagyszerű állat az egyik múzeum bejáratánál. Számomra érthetetlen módon hasonlóan indokolatlan állatok minden múzeum előtt megtalálhatóak voltak Bath-ban.

Az épületek is eléggé unalmassá váltak egy idő után, de szerencsére elszórakoztattuk magunkat azzal, hogy nézegettük a kacsákat a tóparton, illetve filozofálgattunk arról, hogy a galambot mikor hívjuk dove-nak és mikor pidgeon-nek. Találtunk rendkívül idétlen alakú fenyőfákat is, és hát jó társaságban jól telt az idő. Az egyetlen kivetnivaló ebben az utazásban az volt, hogy a leghíresebb látványosságot, a római kori fürdőt pl. 12 fontért lehetett csak megnézni belülről - ezt az összeget pedig egyikőnk sem akarta kifizetni. A legjobb, hogy a fürdő működik, nemrég lett felújítva, és 40 fontért már élvezheti is az ember a csodás melegvizet...