Iszogatás és party Bristolban

Már régóta akartam írni arról, hogy hogy buliznak az angolok itt Bristolban. A poszt a dubstepre lesz kihegyezve, hiszen olyan bulikba megyek el legtöbbször.

Az első dolog, amit az ember észrevesz, amikor partikultúrával kezd ismerkedni Bristolban az az, hogy itt a házibulik, mint olyanok, gyakorlatilag nem léteznek. Csak a külföldiek - azon belül is főleg az Erasmusosok - szokása a házibulik tartása. Az angolok jobb szeretik a pubokat, ahol általában a vacsorázást is megejtik az ivással egyetemben.

Ami az árakat illeti, a legtöbb helyen magyar szemmel nézve elképzelhetetlenül magasak az italárak. Az átlagos árát egy pint (=568ml) sörnek olyan 2.5 fontra tippelném, ami úgy 900 forint. Persze itt is vannak helyek, amiknek a marketingje arra épít, hogy "For students with more sense than money", és mondjuk 1.25 fontért árulják a pint Carlsberget (amiről később írok még), és 1 fontért adnak shotokat (vodka, gin, stb). Vannak olyan helyek is, amik bizonyos napokra hegyezik ki a gusztustalan ivást, és mondjuk csütörtökön 1 fontért adnak 1-1 sört, cidert, töményt. Ittam már persze sört 4 fontért is, amit még leírni is szomorkás, hogy 1400 forint/pint - legalább Guinness volt.

Egyik nagyszerű pub reklámtáblája

Ami a Carlsberg név leírását illeti, arról eszembe jutott, hogy ne feledkezzek el megemlékezni az angliai sörről, mint olyanról. A Carlsberg sör - mint tudjuk - egy 5% alkoholtartalmú sör Magyarországon (és a világ értelmes részén). Hát az UK-ban ez inkább egy 3.8% alkoholtartalmú lager, míg a tisztességes Carlsberget Carlsberg Import néven árulják, és csak 285 ml-es palackokban kapható. Ugyanígy az ausztrál Fosters-nek is van valami gagyi UK verziója, aminek még a bolti és csapolt verziója között is van különbség. Nem tudom pontosan, hogy az a csapolt valójában hány százalékot tud, de hogy 8 pinttől (9 korsó) alig indul meg a berúgás folyamata, az is biztos.

Ilyenkor jöhetnek persze a tapasztalt UK járók, hogy "hogy lehetsz ilyen ostoba, az UK-ban nem szabad lagert inni, ott ale-t kell venni". Na igen, ez igaz is, az ale-ek ízre kiválóak, általában kenterbe verik bármelyik Magyarországon kapható sört, csak mocskosul drágák, általában 1.5 fontnál kezdődnek a boltokban. Kocsmában a Wetherspoon országos kocsmahálózat ale fesztiválján volt szuper akciósan 2.15 font. Ezért az árért persze számtalan lehetőség közül választhatsz, van sopronihoz hasonlító ízű ale, de van csoki ízű, füstölt kolbász ízű (!), whisky ízű, amit akarsz.

Batemans Smokey Joe - Kiváló füstölt ale, ami a magyar házikolbászra emlékeztet :)

Az ale-ekről még azt kell tudni, hogy itt már az alkohollal sem spórolnak különösebben. Egy viszonylag sok helyen kapható ale a Hobgoblin, részemről ez a kedvencem (főleg ár/érték arányt is figyelembe véve). 1.5 font körül mozog általában, és 5.2% alkohol van benne. Ráadásul még vicces reklámjai is vannak :D

Személy szerint nekem ez a kedvencem. Tényleg, össze sem mérhető lager sörökkel.

Egy speciális verziója a Kinggoblin. Ez az ale csakis és kizárólag teliholdkor főződik, és erősebbre főzik, 6.6% az alkohol benne. Igazi ínyencség, de ez az árában is meglátszik, 2 font alatt nem láttam még boltban sem.

Egy harmadik nagy kedvencem a Berserker, amit eddig egyszer ittam csak, és akkor is egy vagyonom ment el rá. Ez a nevéhez méltóan egy bikaerős, 7.5%-os skót ale. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mivel itt a Carlsberg 3.8%-os, ez pl. már két lagernek felel meg az alkohol tekintetében.

Szóval ez az egész összefoglalható azzal, hogy a pubban történő alapozás során sörből viszonylag nehéz lenne proper módon berúgni, ezért az angol fiatalok általában Jäger bombokkal dobják fel az estét, és koktélokat is iszogatnak, ám ezzel együtt sem jellemző az a szintű lealjasodás, amit a partik előtt Magyarországon lehet látni :D

Ami a szórakozóhelyeket illeti, nem igazán jellemzőek az ingyenes helyek. Van egy-kettő, de azokba menni nagyon kockázatos, néha heringparti van, néha pedig üres a hely - és nincs fűtés, mint ahogy az történt a Basement 45 nevű helyen pár hete :)

A noname DJ-kkel üzemelő helyeken a belépő 3-6 font körül szokott általában lenni, bejutás után az alkoholárak kb, megegyeznek a pubok áraival. Egészen más a helyzet, amikor egy olyan dubstep DJ-t szeretnél látni, aki annyira híres lett, hogy Magyarországon is hallottunk róla. Ilyenkor a jegyek általában bő 3 héttel a parti előtt elfogynak, és az áruk általában 12 és 20 font között mozog, ami mondanom sem kell, mocskos sok. Cserébe viszont ilyenkor nincsenek tínédzserek, és a party este 10-től reggel 6-ig tart. Érdekes módon a party-kra kifizetett pénzt az angolok is megbecsülik, és ilyenkor a hely még reggel 5-kor is tömve van emberekkel. Ráadásul a felhozatal olyan, hogy 1-1 ilyen este akár fesztiválnak is felfogható, mert néha 20-25 név is megfordul a helyen egy éjjel, 3-4 terembe szétszórva.

Voltam egyszer egy UKF estén, ahol olyan nevek fordultak meg, mint a Knife Party, Borgore, Shy FX, Breakage, Skism vagy Phaeleh. Ezek közül igazából Knife Party okozott meglepetést, aki igazi 4/4-del tűzdelt szettelt állt elő, és kegyetlenül megmozgatta a közönséget (mondom ezt annak ellenére, hogy alapvetően nem tetszik a munkássága.) Borgore hozta a szokásos, unalmas formáját, amit nem tudom elképzelni, hogy hogy nem únnak még az emberek világszerte. Shy FX, Breakage, Skism - semmi meglepő, proper dubstep. Aki az igazi nagy meglepetés volt, az Phaeleh, aki ezúttal más előadóktól is kölcsönzött zenékkel igazi talpalávalót rakott, magát pöppet meghazudtolva, de ennek ellenére zseniális volt, funky-val, technoval, dubsteppel, chillouttal, és úgy általában mindennel, ami kell.

Voltam még egy-pár ilyen büdösdrága esten, amit kiemelnék, az a Shit The Bed nevű brilliáns party lenne. A Motion klubban volt, ami egy akkora büdösnagy venue, hogy még a Mori2 is eltörpül mellette. Lent van a rakparton az üveghegyen túl, a Google Maps olyan úton vezetett oda, hogy amikor megláttam a helyet, és láttam, hogy még mindig élek, örültem, mint majom a farkának.

Persze teljesen megérte! DJ Zinc, Benga, Youngman, Funtcase, Cookie Monster - ők voltak a fellépők, illetve még sok más, akiket nem láthattam, mert a másik teremben voltak. Óvatosan fogalmazva ez nem az a party, ahová elvinnék valakit, aki többet szeretne megtudni a dubstepről, mert ennek kevés köze volt hozzá. Olyan volt a party, mintha ezek a DJ-k megfeledkeztek volna arról, hogy ők a dubstep által lettek "sztárok", és újra azt játszották volna, amit szeretnek, mint amikor annak idején pl. Benga előállt a dubsteppel. Óriási volt a hangulat, több ezer ember volt jelen, és az elektronikus zene gyakorlatilag minden alfajából hallhattunk itt zenéket, talán csak Funtcase ragaszkodott erősebben a dubstephez, játszott 1-2 UKF klasszikust valamiféle általam nem ismert remixben, de már a vele B2B-ző Cookie Monster is valami Funky/Glitch-hop keveréket nyomatott. Benga is teljesen meg volt őrülve, lenyomott egy-két unreleased tracket, az I will never change-et - (amit most nagyon nyomat valamiért), meg egy új Skream trekket, a szett maradéka gyakorlatilag random műfajokból válogatott pörgős zene volt.

Ellenpéldaként írhatnám esetleg Rusko lemezbemutató fellépését, amit rossznak éppen nem neveznék, de az egy négyzetméterre jutó tínédzserek száma too damn high volt. Szomorkás, hogy ezt a zavaró tényezőt még 16bit, Redlight, TC és Delta Heavy sem tudta kompenzálni.

Stonehenge - a leghíresebb kőhalom

Közel van azonban az előző bejegyzésben bemutatott Salisbury-hez a Stonehenge, amit szintén megnéztünk a napokban. Amikor odafelé ment a busz, akkor villámgyosan megvilágosodtam a hipergyors vonatokat illetően: nem a vonatok nagyon gyorsak, hanem a buszok büdöslassúak. Hát a Stonehenge nem okozott csalódást, már amikor messziről megláttam, akkor láttam rajta, hogy ez pontosan olyan, mint a képeken: nagy síkság szép zöld fűvel, ameddig a szem ellát, a közepén pedig ott magasodik a Stonehenge. Azt tehát tényleg nem mondhatjuk, hogy meglepett vagy, hogy csalódást okozott a képekhez képest - az egyetlen probléma ezzel az, hogy a képeken egy kőhalom van. És hát igen, egyszer meg kell nézni azt a helyet, de leginkább azért, hogy lásd, hogy ez valóban az, aminek bemutatják, itt aztán semmi nincs elrejtve. 

Stonehenge

Persze ettől nem lesz kevésbé impresszív, hiszen 45 tonnás kövek vannak ott, amiket - nagy valószínűséggel - óriási tutajokon úsztattak fel az Avon folyón. A másik dolog, amit ki szoktak emelni a Stonehenge-dzsel kapcsolatban, az az, hogy gyakorlatilag fingunk nincsen arról, hogy mire való - lehetett valamiféle druida szentély, vagy valamifél naptárszerűség, de feltételezték azt is, hogy egy primitív csillagvizsgáló vagy netalántán valami áldozószentély volt. Ezt egyébként nem nagyon értem, hogy attól miért lesz valami még érdekesebb, hogy nem tudjuk mire való - ha tudnám, hogy ez egy csillagvizsgáló volt valamikor, akkor ráfleselnék, hogy "Teazálat, ezek aztán jól összerakták ezt ide maguknak, hogy tudják nézegetni a csillagokat. Biztosan nagyon nehéz volt idehozni a köveket, de nekik ez ennyire fontos volt." Nekem az, hogy oké, idehordtak (látszólag) indokolatlanul egy nagy halom követ, az csak csökkenti a rácsodálkozásomat :D

Éppen a vizsgálat eredményét közlöm a közönséggel: "Igen, a feltételezésünk beigazolódott, ez valóban egy halom kő."

Anyway, megállapították, hogy naptárnak lehet használni, mégpedig megállapítható vele, hogy éppen milyen hónap van. Persze ez nem egy túl hasznos funkció, gondoljunk csak bele, hogy egy hetet gyalogol szerencsétlen juhászbojtár a faluból, végre odaér, ránéz, majd boldogan megállapítja: "Yep, tényleg július van.", majd hazaindul. Mire hazaér már augusztus lesz könyörgöm :D

Kedvenc (és egyben egyetlen) szlovák lánykámmal, Marikával éppen elemezzük a Stonehenge-et, mint olyat és mint turistalátványosságot. Nem tudom, hogy itt ellene, vagy mellette érveltem éppen :D

Miután kifizettük a jegyet, el lehetett indulni körbe a Stonehenge körül. Az út láncokkal ki van jelölve, és egy ideje már nem lehet közel menni a kövekhez, mert sokan rájuk graffitiztek vagy vésővel kicsippentettek maguknak egy darabot, hogy aztán hazavigyék a polcra. A jegy árában - ami egyébként 7.50 volt, ha jól néztem - benne volt egy audio guide is, ami úgy nézett ki, hogy kaptunk egy nyakunkba akaszthatós walkie-talkie-szerű valamit, és azon a számokat megnyomva lehetett hallani érdekes dolgokat a Stonehenge-ről; ahogy mentünk körbe, ki voltak rakva táblák, hogy most éppen melyik gombot kell megnyomi, és melyik fejezetet kell hallgatni. Nem volt túlságosan tiszta számomra, hogy mi alapján tartozik egy egy legenda az északi oldalhoz, míg mások a dél-keletihez, de úgy voltam vele, hogy whatever. A guide egyébként meglehetősen érdekes mondatokat engedett meg magának, pl. olyanok hangzottak el, mint (itt elnézést azoktól, akik nem beszélnek angolul, de ez magyarra fordítva nem működik) "The first Stonehenge was not made of stone." vagy hogy "Imagine how much more interesting it could have been to actually bring up these huge stones on the river than just to watch them from afar." (ezzel mélységesen egyetértettünk), vagy pl. "These blue stones must have been status simbols..." Sok érdekes dolgot mondott, de mégtöbb kevésbé érdekeset, és hát az útitársakkal való beszélgetés izgalmasabbnak bizonyult egy idő után.

"Yes, this is dog!" Éppen hallgatom az audio guide mondanivalóját.

http://i0.kym-cdn.com/entries/icons/original/000/007/447/hello-yes-this-is-dog.png
Még záróakkordként, mielőtt elhagytuk a helyet, odajött hozzánk egy kínai srác, hogy légyszíves mondjuk bele a kamerába kínaiul, hogy "sok boldogságot a házasságotokhoz", mert egy jó barátja Kínában éppen összeházasodott. Azt hiszem, hogy erre az esetre találták ki azt a mondása, hogy "Könnyű mondani, nehezebb megcsinálni." Marha nehéz megcsinálni !

Hiába mondanám, hogy nem igazán éri meg elmenni és megnézni a Stonehenge-et - egyrészt ez nem is feltétlen igaz, hiszen ilyen jó társasággal ilyen szép időben nagyon is megérte, másrészt pedig úgysem hallgatna rám senki. Egyszer meg kell nézni, hogy lássa az ember, hogy - nem győzöm hangsúlyozni - ez bizony tényleg egy rakás kő, de hogy mégegszer nem megyek el oda, az majdnem biztos:) A bizniszmen énemen elővéve azt kell, hogy mondjam, hogy egy kicsit úgy éreztem, hogy a gazdasági potenciál nincs kihasználva. Rengeteg boltot meg szórakozóközpontot lehetne az egész köré építeni, és rengeteg pénzt el lehetne ott szedni a turistáktól, akik eljöttek megnézni egy nagy halom követ:D Ehelyett egy kis ajándékbolt meg egy kis büfé van a Stonehenge mellett, és nagyjából ennyi.

Tehát elismétlem: Jó időben és jó társasággal menj a Stonehenge-hez!:)

A Stonehenge jó időben.

A Stonehenge jó társaságban.

Salisbury katedrális

A következő út már egy szervezett úgymond kirándulás volt, Salisbury városát látogattuk meg. Ez a település még kisebb, mint Bath, és amennyire észrevettem, gyakorlatilag a turizmusból él. Ez pedig azért érdekes, mert az egyetlen igazi turistaattrakció, amit láttunk, az a Salisbury Katedrális, ami egész Anglia legmagasabb tornyával rendelkező temploma.

Egy szexi kép Anglia legmagasabb templomtornyáról és a Napról.

Láttunk már egy pár katedrálist itt Angliában, és hát elsőre azt mondaná az ember, hogy szebb, mint egy középeurópai, egy idő után be kell, hogy valljuk magunknak, hogy egyúttal unalmasabbak is, hiszen az összes ugyanúgy néz ki. Szerencsére a Salisbury Katedrális hozott egy kis változatosságot: egyrészt volt egy nagyon szép udvara, ami az oxfordi college-okra emlékeztetett, másrészt guided tour-on voltunk, azaz egy idegenvezető elmagyarázta, hogy mi micsoda, mi hogy készült.

Oxford-szerű kert. Két hét múlva lesznek igazi oxfordi képek is:)

A legérdekesebb dolgokat jegyeztem csak meg, hiszen a túra több mint egy órán át tartott, és rengeteg dologról beszélt az idegenvezető, amit ugyan érdekes volt végighallgatni, de nem hagyott túl mély nyomot bennem. A katedrális eredetileg teljesen színes volt, élénk színekkel volt kifestve a mennyezet, az oszlopok, és színes üvegből voltak az ablakok is. 365 ablak van a katedrálison, hogy jusson egy az év minden napjára. Sajnálatos módon azonban - mivel 1220-ban kezdték építeni a katedrálist - a 18. századra ramaty állapotba került, úgyhogy elrendelték a felújítását. A belseje túl sötét volt, ezért az építésznek az a mérsékelten zseniális ötlete támadt, kiszedette a színes ablakokat, és egyszerű átlátszó üveget tetetett a helyükre. Még kevésbé volt ötletes az a döntése, hogy a kiszedett 500 éves ablaküvegeket inkább kidobatta, mondván "Ez má' nem kő semmire!" Ez persze nem volt neki elég, úgyhogy még a színes festéseket a teljes katedrálisban fehérre festette (<--tudtátok, hogy ez az alak így helyes? Ha valaki mással csináltatod, akkor is csak egy "t" van az "s" után? :D)

A képen a vadiúj 250 éves átlátszó ablakok és hasonló korból származó zászlók láthatók.

A hosszú barna márványoszlopok száma sem véletlenszerű, az év minden órájára jut egy, azaz 8760 van belőlük. Igen, ez egy rendkívül nagy szám, éppen ebből is fakad, hogy nagyrészük gyakorlatilag nem csinál semmit. Mikor épült a katedrális, kitalálták, hogy minden órára lesz egy. Aztán megépült, és mondta a művezető a főépítésznek, hogy "Uram, az a helyzet, hogy a katedrális kész van, és hát 260 oszlopot tettünk be eddig, a maradék 8500-zal mit csináljunk?" és hát hogy erre milyen választ kapott azt az alábbi képen láthatjátok:

A képen a márványoszlopokat kell nézni, amik mindenütt ott vannak horribilis, indokolatlan mennyiségben.

Persze az idegenvezető nénike aranyosan megjegyezte, hogy "Nézzék meg, hogy el vannak görbülve ezek a márványoszlopok, nézzenek csak fel, és lehet látni. De akinek tériszonya van, az inkább ne tegye." Persze egyértelműen látszik, hgoy ezek az oszlopok semmilyen terhet nem viselnek, kb. saját súlyuk alatt görbültek meg az évszázadok alatt:)

A katedrális eléggé érdekes volt, mondjuk, hogy a toronyba miért nem mentünk fel, azt nem tudom, a kilátás király lehet onnan fentről. Viszont amikor itt végeztünk, 2 szabad óránk volt. Ebből az első 45 percet nagyon jól töltöttük el: ez volt konkrétan az első igazi verőfényes napsütéses nap, mióta Angliában vagyok, és hát a katedrális mögötti óriási pázsitos területre odahúztunk pár mozgatható fapadot, és egy korrekt kis pikniket csaptunk a napsütésben. Ami viszont a 2 szabad óra maradékát illeti, elég unalmasra sikeredett. Megnéztük az Old Market nevű dolgot, ami egy 800 éves piactér - ez azonban semmivel nem teszi érdekesebbé 2012-ben, ugyanis konkrétan a nevéhez méltóan úgy néz ki, mint egy piac. Sétáltunk a folyóparton, itt is néztünk kacsákat, de összességében azt kell, hogy mondjam, hogy Salisbury egy egészen unalmas kis hely, és gyanítom, hogy a katedrálisa nélkül nem jönne oda senki:D

Folyópart. Nem hiszem, hogy ezt Magyarországon folyónak neveznénk... :D

Ez a névtábla megy elég ügyes marketingfogásnak tűnik nekem :)

Ami a zseniális, hogy a trip rendkívül király volt, és mindenki nagyon jól érezte magát, annak ellenére, hogy a kis szülővárosomban, Veszprémben sokkal több dolog van, amit meg lehetne nézni, mint mondjuk itt :D

Bath-trip

Egy ideje nem írtam már, ennek az elsődleges oka az, hogy nagyon nagy a pörgés az egyetemen és azon kívül is, nem nagyon volt időm klaviatúrát ragadni:) Ezt a pár bejegyzést az utóbbi időben tett utazásoknak szeretném szentelni, viszont az időrend itt most eléggé fel fog borulni, mert van olyan trip, ami már vagy 2-3 hete történt, és van olyan is, ami most a napokban.

Bath városával szeretném kezdeni, ahová először mentünk saját szervezésben, s talán éppen ezért a szervezés nem ment túl gördülékenyen: több mint egy hétig tartott megszervezni, és így is az lett az eredménye, hogy mikor leszálltunk a vonatról, egymásra néztünk, majd feltettem a kínos kérdést, hogy "Utánanézett akárki is, hogy itt mit érdemes megnézni?" - és hát a válasz természetesen fejrázás volt mindenki részéről. Nem is vártunk mást :D Már az odajutás is érdekes volt, két szempontból is: egyrészt a vonatnak 11 percig tartott az út, míg a busznak 51 percig, el is csodálkoztam rajta, hogy milyen veszettül gyorsak itt a vonatok. Másrészt viszont amikor egyedül akartam jegyet foglalni, 13 font lett volna oda vissza, de aztán észrevettük, hogy ha többen vesszük, akciós a jegy. Így aztán négyőnknek volt 13.40 - igen, jól értitek, négy emberre a jegy 40 pennyvel volt drágább, mint 1 emberre... Na mindegy.

A kép nem adja át a lényeget, de LCD kijelzők vannak a vont üléseinek háttámláin, lehet venni filmeket és nézni őket, miközben utazol.

Hát Bath városáról nem sokat tudtunk, mikor odaértünk, kérdezgettem mindenkit, hogy mennyire tippeli a hely lakosságát, és hát az én tippem volt a legelrugaszkodóbb, azt mondtam, hogy olyan 25.000 körül lehet, a többi tipp 5000 és 20.000 között mozgott. Hát aztán megkérdeztem az információs központban, és hát inkább 85.000 volt. Ez úgy nagyjából igaz az angol városokra, hogy egy 100.000 alatti város már általában "falusiasabban" néz ki. Nincsenek toronyházak, és nincsenek nagy irodaépületek, stb. Egy nagyon nagy falunak néz ki. Bath nagyon szép hely egyébként - állítólag olyan ott lakni, mintha egy múzeumban laknál, akármit akarsz építeni, hosszú évek kellenek, hogy megkapd az engedélyt, és rengeteg kihasználatlan épület van, amit tilos lebontani.

Ez egy félkör alakú épület, előtte pedig mi. Hamarosan láthattok róla egy profi által készített képet is.

Az itteni épületek egyébként a légi felvételeken az interneten sokkal jobban néztek ki, mint a valóságban, a parkok viszont nagyon szépek voltak, akárcsak a folyó melléke.

Ugyanaz a félkör alakú épület egy légi felvételen. Ugye, hogy jobban néz ki így? :D

Házkötő Tanár Úr szavaival élve "egy kép többet mond 1000 szónál". Így néz ki a folyópart.

A folyóparton sétálva éppen egy rögbimeccsbe is belefutottunk. Nem vagyok egy nagy rugby rajongó, éppen ezért fogalmam sincs, hogy Bath csapata mennyire jó, de a város méretéhez képest rengeteg szurkoló volt az utcákon és a stadionban is - ahová egyébként be lehetett látni. 

Rugby szurkolók Bath-ban.

A múzeumok is egészen jók voltak, bár a legemlékezetesebb dolgok az épületek előtt álló fura, idétlen állatok voltak - meg hát a kanálgyűjtemények, természetesen.

Egy nagyszerű állat az egyik múzeum bejáratánál. Számomra érthetetlen módon hasonlóan indokolatlan állatok minden múzeum előtt megtalálhatóak voltak Bath-ban.

Az épületek is eléggé unalmassá váltak egy idő után, de szerencsére elszórakoztattuk magunkat azzal, hogy nézegettük a kacsákat a tóparton, illetve filozofálgattunk arról, hogy a galambot mikor hívjuk dove-nak és mikor pidgeon-nek. Találtunk rendkívül idétlen alakú fenyőfákat is, és hát jó társaságban jól telt az idő. Az egyetlen kivetnivaló ebben az utazásban az volt, hogy a leghíresebb látványosságot, a római kori fürdőt pl. 12 fontért lehetett csak megnézni belülről - ezt az összeget pedig egyikőnk sem akarta kifizetni. A legjobb, hogy a fürdő működik, nemrég lett felújítva, és 40 fontért már élvezheti is az ember a csodás melegvizet...

Bristol Street Art

Ezt a bejegyzést szeretném Bristol underground művészeinek szentelni, akik az utcákon és tereken mutatják meg, hogy mire képesek. A Street Art kifejezés nem feltétlenül a legjobb jelen esetben, ugyanis elsősorban a graffitiről szeretnék írni, ennek ellenére nem merül ki ebben a dolog.

Az aluljárókban itt is találni zenészeket, de itt nem cigány hegedűsök és furulyás nénik zenélnek, hanem nagyon komoly underground mozgalom az utcán zenélés. Gyakran találkozni indie zenészekkel, akik erősítőket visznek ki az utcára, és gitárral, csörgődobbal, kongával - időnként szaxofonnal - zenélnek abszolúte mai zenéket, saját szerzeményeket. Láttam már basszusgitár erősítőn szájdoboló arcot, akinek a dnb alapjára egy fekete lány énekelt, hihetetlen jó kis produkció volt egy aluljáróhoz képest. Láttam négy dobosból álló zenekart előadni, és láttam raggea zenekart is zenélni.

Ezek a zenészek általában kis kalapot tesznek ki, és nem haragszanak meg, hogyha pénzt dobálsz bele. Mi több, az említett raggea zenekar külön meg is kért, miután készítettem róluk 1-2 képet, hogy "please donate some money for all your pictures". Nem is haragudtam meg ezért, csak kicsit érdekes dolog ez, mert így külföldiként nem nagyon érzem át, hogy mennyi az elfogadható összeg. Magyarországon például nem dobnék bele egy zenekar kalapjába egy 10 forintost, nem lenne hozzá pofám, de itt például nem tudom, hogy bunkóságnak számít-e beledobni mondjuk 50 penny-t, ami 180 forintnak felel meg kb.

Na de visszatérve az eredeti témához, elsősorban nem az utcazenészekről, hanem a graffiti művészekről akartam írni ebben a posztban. Ezen a téren sem panaszkodhat Bristol - sőt, ami azt illeti, inkább büszke lehet rá a város, tudni illik innen származik a világ leghíresebb graffiti művésze, Banksy. Az ő művei mindenhol megtalálhatók város szerte, nekem személy szerint ez a kedvencem, 15 perc alatt készült:

Ami azonban tényleg igazán különleges a városban az az, hogy itt az emberek nem idegenkednek ezektől az alkotásoktól. Magyarországon sajnos még mindig az a jellemző, hogy ezek a művészek - mert azt hiszem, nevezhetjük őket annak - általában éjszaka, titokban fújják fel graffitijeiket, és úgy általánosságban a lakosság jelentős része még mindig inkább vandálságnak tartja, mint művészetnek. Itt Bristolban egészen más a helyzet, például ilyenek láthatók a belvárosban, a legnagyobb bevásárlóközponthoz vezető úton:

Nagyon izgalmassá teszi a dolgot, hogy ezek a graffitik nem állandók. Még csak három hete vagyok itt, de már ez alatt a rövid idő alatt is változtak itt-ott a falfestések. Ezek gyakran reklámok is egyben, de rengeteg üzlet van, aminek a bejárata körüli rész is graffitivel van kifestve. Ezekből raktam be párat ide:

Ha felnéztek facebookra, akkor ott meg tudjátok nézni a képeket egy halom ilyen alkotásról. Azt hihetitek, hogy az elmúlt hetekben jártam a várost ilyen graffitik után kutatva, de ez abszolút nem így van, ma csináltam az összeset, ezek mind a belvárostól a házunkhoz vezető úton készültek.

Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy ez a környék, amerre lakunk, ez a Stoke's Croft - Cheltenham Road - Gloucester Road, ez egy nagyon különleges atmoszférájú környék a városon belül is. Számtalan kis üzlet és családi vállalkozás van végig az út mentén, és itt tényleg a helyi zenészek, helyi mesteremberek, helyi termelők termékei vannak a polcokon, és a helyi graffiti művészeknek is nagyon szíves adnak lehetőséget, hogy tehetségüket fitogtassák. Erről nem tudok biztosat, de szerintem itt bevett szokás, hogy pénzért bérelnek fel graffiti művészeket, hogy fessenek meg falfelületeket.

A helyiek hajlandóak valamivel többet fizetni azért, hogy angol termékeket használhassanak, azon belül is a bristoli termékeket preferálják. Éppen ez volt az oka annak is, hogy amikor tavaly a TESCO úgy döntött, hogy nyit egy áruházat a Stoke's Crofton, akkor a helyieket megkérdezték önkéntesek, és azt az eredményt kapták, hogy 93% ellene van egy TESCO létesítésének. Ezt a történetet már a bristoli körúton is hallottam, de itt a Street Art bejegyzésben van igazán helye:

Ezután persze gondolhatjátok, hogy a TESCO a legjobb gazdasági szakembereit vetette be, és elemezte ezt a gazdasági helyzetet. Végül azt a következtetést vonták le, hogy "Hát akkor szerintem nyissunk egy üzletet a Stoke's Crofton." Hát igen, a managereik nem éppen úgy értelmezték a 93%-os elutasítást, mint ahogy azt az átlag ember gondolná Nem jártak jól azonban, ugyanis az Anglia szerte népszerű felkelés és fosztogatás éppen elérte Bristolt, és a nyitás napja előtt betörtek az áruházba, kifosztották, és felgyújtották :D (gondolom emlékeztek erre tavaly májusról, hogy az angolok minden nagyvárosban apple üzleteket, meg TESCO-kat, meg ruhaboltokat fosztogattak, és zavargások voltak országszerte. Hát ez nem kerülte el Bristolt sem)

Nagyjából ennyi jutott most eszembe a témában, Facebookon majd lesznek még képek.

Stépán dékán úr in da house

A múlt hét folyamán meghökkenve értesültem róla az itteni tanszékvezetőtől, hogy Stépán tanár úr Bristolba fog látogatni keddtől péntekig. Megörültem neki nagyon, de aztán kaptam egy sms-t is a dékán úrtól, hogy kedden jön, és valamikor össze kéne futni.

A találkozót kedd 17 órára sikerült összeszervezni, mert nekem ötig minden nap órám van az előző posztban már említett intenzív Control Theory miatt. Most viszont előbb vége lett, mert a terem, amibe ki volt írva, már foglalt volt, és egy másik terembe rakták át egy másik épületbe, ahol egyáltalán nem volt fűtés, és kabátban, kesztyűben, sapkában ültünk a teremben, mígnem a tanár - akinek csak pulcsija volt - 4:20 pm-kor be nem sokallt, és be nem rekesztette az ülést :D Az, hogy hogy derült ki, hogy máshol lesz az óra, az is egy érdekes történet. Ülünk békésen az MVB-ben, egyszercsak feláll az egyik gyerek, kezében a telefonjával, és mindenki röhögni kezd, és elindul kifelé. Erre én meglepődve kérdeztem, hogy "What's happenin'?" 

Mivel késik a tanár, egyezményesen úgy döntöttek, hogy hazamennek - gondoltam én. De a válasz az volt, hogy "The lecture is in the Queen's Building". Fogalmam sincs, hogy ez miért volt olyan egyértelmű mindenkinek, de nem kérdezősködtem tovább, követtem őket, és el is vezettek egy olyan útvonalon, amiről még sosem hallottam, egy olyan terembe, ahol még sosem voltam...

Na mindegy, a rövid lényeg, hogy 16:30-ra már vége lett az órának, úgyhogy elindulhattam Stépánhoz a... hova is hívott? Na igen, fogalmam sem volt, hogy a Math Buncaer (igen, jól olvasod, matek bunker) az mi lehet, meg legfőképpen hol? Hát kiderült, hogy a könyvtárnak egy része az Engineering Maths tanszéknek kialakítva. Ott vártuk a tanár urat, de még szaladgálnia kellett, mert az ideiglenes vendég wifi accountja nem működött.

Mikor végül bejutottunk hozzá, kiderült, hogy az account azért volt olyan sürgős, mert a tanár úr hotelszobájában is undorítóan mocskos hideg volt, és inkább bent maradt dolgozni az egyetem könyvtárában, minthogy haza kelljen mennie a hideg szállodába :) Elmesélte, hogy amikor megérkezett Bristolba, és felért a szállodaszobájába, tárva nyitva voltak az ablakok, és a kinti -2-től nem volt túl távol a benti hőmérséklet. Amikor megkérdezte a recepción, hogy "ez na micsoda dolog?", akkor azt a választ kapta, hogy "Azt akartuk, hogy friss levegő legyen a szobájában." :D

Mesélt sokat a bristoli helyzetről, meg az oktatási rendszerről. Végre megértettem, hogy az itteni egyetemen eggyel el vannak tolva a szintek: az egész mérnökség egyetlen mérnöki kart alkot, és a különböző mérnöki irányzatok tanszéki szinten vannak. Tehát van pl. gépészmérnöki tanszék, vagy építőmérnöki tanszék, és hát az egész mérnöki része az egyetemnek sokkal kisebb, mint a BME, mert itt ugye képeznek jogászt, orvost, közgazdászt, bölcsészt, mérnököt, fizikust, matematikust, van dráma és zene tanszék is, tehát kb. így minden van, és összesen vagyunk 18000-en.

Stépán tanár úr mesélt arról is, hogy itt az Engineering Mathematics-on van egy olyan szokás, hogy minden pénteken 11-kor délelőtt elmennek meginni egy kávét és beszélgetni. Az eseménynek külön nevet is adtak, méghozzá azt, hogy Nonlinear Coffee. A Nonlinear szó nem sokat mond legtöbbőtöknek, gondolom; annyit jelent, hogy nemlineáris. A nemlineáris a mérnöki gyakorlatban körülbelül megfeleltethető a mocskos nehéznek, vagy a rendkívül bonyolultnak :D Tényleg, gyakorlatilag minden egyes dolog, amit valaha tanultál - legyen az csak egy egyszerű matematikai inga mozgása - meglehetősen bonyolult és összetett problémává válik, ha beleveszed a nemlinearitást - ami egyébként minden rendszerben ott van, csak mindent leegyszerűsítünk.... bla bla bla

Na szóval, van ez a nagyszerű kis összeröffenés 11-kor pénteken, Nonlinear Coffee néven, és hogy a módját is megadják, hagyomány szerint ez egy kikötőbeli kocsmában, a "Llandoger Trow"-ban szokott zajlani, ami egy híres kalóztanya volt, és fennáll 1664 (!) óta. Hétvégén voltunk egy Bristol Walking nevű nagyszerű kis sétán, ahol egy (talán) negyedéves srác - a Cheese Society (BME-n Sajtevő Kör lenne a neve:D) vezetője - úgy döntött, hogy ingyenes körutat tart Bristol belvárosában, elmesélve a nagyszerűbbnél nagyszerűbb történeteket. Itt tudtam meg, hogy Bristol az egyik leghíresebb kalózközpont volt a 18-19. században, innen indult a világ leghíresebb kalóza, Fekete Szakáll is, hogy aztán évekig terrorizálja a Karib-tengert. Mi több, megtudtam, hogy ebben a kikötőbeli kocsmában játszódik a Kincses szigetnek - kiskorom egyik kedvenc könyvének - egyik jelenete is. De ha nem lenne elég az epicness levelje a kocsmának, Bristol kikötőjében kötött ki a hajó, és ebben a kocsmában szálltak meg először a tengerészek, miután megmentették Alexander Selkirk-öt. Nem mond semmit a név? Miért kellett őt megmenteni? Azért kellett megmenteni, mert 4 évet élt le egy lakatlan szigeten egy hajótörés után. Ismerős? Na igen, ő volt az "igazi" Robinson Crusoe - tudni illik a regény valós történeten alapszik. Defoe itt találkozott Alexander Selkirkkel, és az ő történetéből merítette az ötletet a regényéhez. Epicness level over 9000. Itt van pár kép a helyről:

Kép a bejáratról

James éppen meséli Fekete Szakáll történetét - itt kihívott 2 embert a közönségből, hogy játsszák el. Mulatságos volt, a kalózkapitányt játszó srác angol volt, és zseniálisan tudott kalózul:D

Egy számomra elkészíthetetlennek tűnő kép a Wikipediáról az egész hóbelebancról

Na mindegy, van még sok kalóz sztori, ami ide kapcsolódik, továbbá a privateering jelensége is, ami tulajdonképpen legális kalózkodást jelent: az angol király úgymond "megbocsájtotta", ha a kalózhajók spanyol vagy olasz, netalántán holland felségjelzés alatt hajózó karavellákat (kereskedőhajókat) fosztottak ki, esetleg - ne adj' isten - égettek fel "véletlenül" :D S annak kimutatására, hogy a megbocsájtást valóban komolyan gondolja, némi pénzt is eljuttatott ezeknek a kalózoknak :D

Másik elég sötét fejezete Bristolnak, hogy a 18-19. században bizony ez volt a központja a rabszolgakereskedelemnek. A kereskedők felpakolták a hajóikat áruval, elmentek Afrikába - elsősorban a mai Elefántcsontpart környékére - ott az árukat rabszolgákra cserélték. Eztán visszatértek Bristolba, a vízbe hajigálták a hullákat. Rengetegen meghaltak az 1 méter magas fedélközökben, ahol felállni sem lehet, és napi egyszer engedték ki őket enni-inni, vagy éppen tengervízzel lemosni őket. Innen továbbmentek Amerikába, ahol a rabszolgákat cukorra, és egyéb, akkoriban rendkívül drágának számító árukra cserélték, majd visszajöttek Bristolba, és kezdték az egészet előlről. Hát igen, nem szép dolog, van is egy híd a városban, ami erről a sötét korszakról emlékezik meg:

Ennél vidámabb történet, hogy innen indult John Cabot felfedezőútjára, mikor felfedezte Észak-Amerikát. Eredeti nevén egyébként Giovanni Caboto, ugyanis olasz volt a srác. Párszor elment amerikába, de az utolsó útja után nem tudni mi lett vele. Néhány kutató szerint eltéved a tengeren, és szomjan haltak mind, néhány szerint visszatért Angliába, és boldogan élt, míg meg nem halt, de valakik szerint egy keresztény közösséget alapított Újfundlandon. Na mindegy, itt éppen vele pózolok, csaknem 514 évvel az eltűnése után:

Nagyon vicces volt a körút egyébként, ilyen humorosan adta elő a sztorikat a srác, meg idénkőnt szándékosan teljesen baromságokat mondott, és nézte az arcunkat, hogy mikor kezdünk el gyanakodni, mint parasztbácsi a Star Wars után, hogy "na oszt én ezt nem hiszem!". Néha mondjuk nem szándékosan is mondott olyan dolgokat, amikre én az előbb említett fejet vágtam, pl. azt mondta, hogy John Cabot útja 1697-ben történt - de hát azért az 1497 csak realisztikusabb, na :D 

Na de hol is tartottunk, igen, éppen azt próbáltam mondani, hogy ebben az epic kalózkocsmában szokott lenni ez a Nonlinear Coffee, de elsősorban akkor, amikor jobb idő van, ugyanis most a héten inkább a Queen's Building melegében volt az ottani "elit büfében", vagy nem tudom, hogy hívjam, a lényeg, hogya  mi  sima student cardunkkal nem tudunk oda bemenni. Ráadásul oda sem értem, mert mikor kaptam az sms Stépán dékántól 10:30 körül, hogy oda kéne menni, még otthon voltam, és hát onnan az út bizony 50 perc...

Na mindegy, lekéstem a Nonlinear Coffee-t, de odaértem az utána lévő szemináriumra (ami náluk más egyetemről érkező világhírű tudósok cutting-edge, élkutatás-beli témáról szóló előadását jelenti), és hát valóban eléggé up-to-date előadást sikerült kifognunk egy londoni professzor előadásában, meglehetősen kevesett sikerült megértenünk a time-delayed feedback controlról tartott prezentációjából - ami a félreértések elkerülése végett itt teljesen mást jelent, mint amit Stépán ért time-delayed systems alatt. Ezt a dékán úr meg is jegyezte az előadás végén.

Aztán utána elköszöntünk a tanár úrtól, mert a gépe este repült, de miközben vártunk rá, hogy elköszönjünk tőle, ott maradtunk a londoni proffal, egy itteni proffal - aki btw magyar - és Stépánnal, és hát kaptunk egy  meghívást egy ebédre pár világhírű proffal: "it's a proper meal, a pénzzel nem kell foglalkoznotok most", mondották volt. Not bad, gondoltam magamban...

Egyetemi dolgok

Ahogy azt már a korábbi bejegyzéseimből is láthattátok, itt Bristolban a legtöbb dolog sokkal bonyolultabb, mint amilyennek az ember alapvetően gondolná. Ez például az egyetemi tárgyfelvételben csodásan megfigyelhető.

Mielőtt ideértünk volna, már kaptunk egy e-mailt az Erasmusos koordinátor csajszitól, hogy a tanszéken jelentkezzünk az adminisztrátornál, hogy felvegye nekünk a tárgyakat, amik a learning agreementben szerepelnek. El is mentünk hát még múlt héten az MVB névre hallgató épületbe (Merchant Ventures Building), ahol elvileg található az Engineering Mathematics tanszék. Itt egy adminisztrátor kisasszony elküldött egy irodához, ahol senki releváns nem volt, viszont onnan egy másik titkárnő elküldött a portáshoz, aki megmondta, hogy a tanszékvezető egy teljesen másik épületben van, a Queen's Buildingben. Átmentünk hát oda, ahol viszont a portás azt mondta, hogy nem mehetünk fel, mert nem vagyunk bejelentve, úgyhogy átküldött egy itteni titkárnőhöz. Ez a titkárnő felvette a kapcsolatot a tanszékvezetővel, akihez másnap be tudtunk jutni.

Eztán S.J. Hogan, a tanszékvezető tájékoztatott minket, hogy Martin Homer foglalkozik ezzel a tanszéken, őt kell keresnünk. Martin Homer megnyugtatott minket, hogy ő tudja, hogy ezen a tanszéken ezzel Tijl de Bie professzor foglalkozik, ő majd tud nekünk segíteni. Tijl de Bie professzor nagyon segítőkész volt, és átirányított minket Rebekah Coveney kisasszonyhoz, aki majd elintézi ezt nekünk. Rebekah bekérte tőlünk a szükséges információkat, és továbbította azokat a felelősnek, Bryony-nak, és tegnap már be is lettünk regisztrálva a kívánt unitokra (= felvették nekünk a tárgyakat).

Igen, akárhogy is nézem, ez 9 lépcső:

1. MVB tanszéki titkárnő

2. Portás

3. Másik portás

4. Titkárnő (Sophia)

5. Tanszékvezető (Hogan)

6. Martin Homer

7. Tijl de Bie

8. Rebekah

9. Bryony

Na mindegy, végül megoldódott.

Két tárgyat vettem fel a szakdolgozat mellé. Az egyik egy Advanced Nonlinear Dynamics and Chaos nevű nagyszerű kis tárgyacska, amit egy angol angol fickó tart, nagyon szép angolt beszél, és öröm hallgatni. Eléggé matematikus szemmel közelíti meg a dolgokat, meg tipikusan az a fajta, akinek mindenről sztorik jutnak az eszébe, és akkor össze-vissza mindenbe belekezd, és néhány sztorit elfelejt befejezni, de ennek ellenére érdekes volt az első órája.

A másik tárgyam, a Control Theory, az viszont a BME-n teljesen elképzelhetetlen rendszerben van oktatva: 2 hétig van csak a tárgy, ebben a két hétben viszont minden nap 2-5ig délutánonként. Kegyetlen tempót diktál di Bernardo professzor; én nagyjából mindent tanultam már ebből korábban a BME-n, de azt el sem tudom képzelni, hogy akik ezt most látják először azok hogyan tudják követni...

Az oktatási rendszerben nincsenek olyan jelentős különbségek, mint amire számítottam, mármint nem feltétlenül érezni, hogy a világ 500 legjobb egyetemében sem szereplő BME-ről átjöttem a világ 27. legjobb egyetemére. A gyerekek ugyanúgy az asztalon üldögélnek órák előtt, a tanár bejön, írásvetítőt használ, hallgatók is és tanárok is késnek az órákról időnként, néha továbbtartják az órákat, néha előbb vége van, lehet órán enni-inni, stb. Röviden minden úgy megy, mint a BME-n. Rengeteg a külföldi tanár, a tanszéknek szerintem jóval kevesebb, mint a fele angol. Amit viszont észre lehet venni, az az, hogy a hallgatók itt fizetnek az egyetemért. Senkit nem láttam még kihagyni órát, viszonylag sokat kérdeznek vissza az emberek, mikor nem értenek valamit, az órák közti szünetekben sokan kérdeznek rá dolgokra, amiket nem értettek, és a tanár is nagyon gyakran kérdez rá arra, hogy mindenki tudja-e követni, hogy éppen mi történik. Sokszor van, hogy mondja, hogy "Okay, everyone?", meg hogy "Are you all happy about this?", vagy hogy "I see many puzzled faces, so I'll try to rephrase this."

Vizsgák ugyan még nem voltak, de elsőre nekem sokkal tisztábbnak tűnnek a vizsgakövetelmények, a tanárok pontosan elmondják, hogy mi az, amire számítani kell a vizsgán, és mi az, ami nem lesz. De, hogy igazam van-e ebben, az majd csak júniusban fog kiderülni.

Itt van néhány kép a Campusról, ezeket a Facebookon már láthattátok: