Megérkezés Bristolba

A repülőútról sok mindent nem tudok mondani, kis Boeing 737-800-as fapadossal repültünk, még a stewardess kislányok is elég fapadosak voltak. Legalább a pilóta nagyszerű ízes angolt

beszélt, és teljesen problémamentes sima volt az út is. Bristolba megérkezve már esett az eső, mintha csak azt akarták volna az angolok, hogy méltó legyen a fogadtatás. A busz a reptérről szemtelenül drágán, 6 fontért vitt be a városközpontba, de legalább már a buszon összetalálkoztunk egy aranyos kis szlovák lánykával, aki szint a University of Bristolra jött Erasmusos diákként.

Közben már rá-rá kellett csodálkoznom dolgokra a buszút során, a megszokhatatlan bal oldalon vezetés mellett azonnal feltűntek a reklámtáblák, amiken hihetetlen nevetséges reklámszövegek voltak időnként, mintha csak önmaguk paródiái akartak volna lenni (gondolok itt ilyenekre, hogy "First: wonderful journeys start here" vagy "Sainsbury's: serving Britain", tényleg nevetségesek voltak :D)

Mikor gyalogszerre váltottunk, az tűnt fel először (illetve másodszor, mert először az tűnt fel, hogy el van törve a bőröndöm kereke...), hogy itt Bristolban az angolok abszolúte nem törődnek a jelzőlámpákkal. Értem ezalatt azt, hogy nem várják meg a zöldet soha, csak azt, hogy már ne jöjjön autó. Mi több, szinte bárhol elkezdenek átmenni a forgalmasabb utakon is, és az autósok általában el is engedik őket, nem dudálnak a gyalogosokra, teljesen nyugisan lelassítanak, és megvárják, amíg elmennek az emberek. Ha jobban belegondolok, még nem is hallottam itt autót dudálni... A következő dolog, ami nagyon hamar szemet szúrt, hogy az utcák nevei elég ködösen vannak kiírva. A tájékozódás nagyon könnyű azoknak, akik tudják, hogy a nagyobb landmarkok, kórházak, stb. hol vannak, de akik az utcanevek alapján akarnak tájékozódni, azoknak nehéz dolguk van. Rengetegszer van olyan, hogy az utca neve minden ok nélkül átváltozik (pl. A Dighton Street hirtelen inkább B4053 lesz, majd egy idő után már inkább a Jamaica street nevet viseli). Az emberek áltagban jobban ismerik szerencsére az utcák nevét, mint Magyarországon, általában sikerült útbaigazítaniuk minket. Szükség is volt rá, mert a buszpályaudvar és a diákszálló között vagy háromszor eltévedtünk, pedig a távolság kb. 500 méter volt.


A Bristol Backpackers névre hallgató diákszálló meglehetősen drága volt, egy kétszemélyes szoba 38 font volt egy éjszakára, ami a váltási áron kb. 13500 forint volt (mondanom sem kell, azóta lement vagy 16 forintot a font árfolyama...). Most egy felsorolás következik, hogy mi volt a szobában: egy emeletes ágy. Ennyi :D Viszont volt a földszinten egy DVD szoba, ahol volt egy 107 centis TV, egy DVD lejátszó, meg sokszáz DVD. Volt egy TV szoba, ahol tv adás ment egy kis TV-n. Volt egy WIFI szoba, ahol ingyenesen lehetett internetezni, és asztalok, székek, meg fotelok voltak, amiken lehetett csapatni. Volt egy közös konyha ingyen kávéval, teával, meg közös hűtőkkel, sütővel, stb. Két éjszakát töltöttünk itt, 25-e és 26-a éjjelt. Érdekes volt itt aludni, nagyon hangosan lehetett hallani éjjel a sirályokat.