Néhányan kérdeztétek, hogy fogok-e blogot írni, amíg Bristolban leszek.
Akkor azt mondtam, hogy dehogy fogok, nekem többé nincs kedvem blogozni. Well,
az igazság az, hogy I LIED!
Úgy döntöttem, hogy mégis írok - egyrészt azoknak, akiket érdekel, másrészt
magamnak, hogy később visszaolvasva majd siránkozhassak a tolószékemben, hogy
"Bezzeg az én időmben..."
Hol is kezdjem... 25-én indultam Bristolba, de már ez sem volt éppen
egyszerű. Az utolsó nap estéjén, január 24-én 18:30 körül érkeztem meg busszal
Budapestre, elég ideges voltam, mert indulás előtt láttam, hogy az első busz
reggel 8-kor indult csak Győrbe - ahonnan Dávidékkal (a másik srác, aki jött
velem Bristolba) kocsival tovább. Emiatt a koli előtt megálló busz helyett a
Délibe kellett kimennem egy reggel 6:52-es vonatra.
Rengeteg elintéznivalóm volt még, meg kellett vennem az átalakítót a
konnektorhoz, váltanom kellett pénzt, ki kellett költöznöm a Kármánból
"hivatalosan", valahogy helyet kellett találnom a koliszobában lévő
dolgaimnak, amiket már nem tudtam hazavinni, vissza kellett vinnem egy könyvet
a BME könyvtárába és ki kellett nyomtatnom egy pár dokumentumot, köztük a
Boarding Pass-t a repülőgépre. Mindezt megfűszereztem azzal, hogy megbeszéltem
egy sörözéssel egybekötött társasozást a szerepjátékos komákkal, és a szobába
felérve szobatársam, Bálint is szólt, hogy egy hurkázással egybekötött sörözést
beszéltünk meg az estére.
Hát igen, a nálam teljesen jellemző fejvesztett ide-oda rohangászás és
iszonyatos pörgés beindult, kb. 9-től éjfélig még lejátszottunk egy Game of
Thrones társast, amit a Starkokkal meg is nyertem:D Eztán elindultam a koliba,
de lefekvés után eszembe jutott, hogy elfelejtettem nyomtatni, úgyhogy volt még
egy utam a KÁTÉ irodába. 1 óra után kerültem ágyba, ami azért volt kellemetlen,
mert 5-kor keltem, hogy elérjem a vonatot a Déliben.
Fel is keltem ötkor, 3 és fél óra alvás után, mondanom sem kell, nem volt
túl kellemes. Hamar elindultam a délibe, rohantam a villamosra, oda is értem a
Délibe 6:40-re. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy a néni szólt, hogy az a
vonat biza' nem innen megy, hanem a Keletiből, de még elérhetem Kelenföldön.
Fel is ugrottam egy Martonvásári vonatra, rohanva persze a bőröndökkel, majd
éppen percre pontosan elértem a győri vonatot. Győrben vettem 4 narancsot, hogy
egyek is valamit, de szerencsére ott felejtettem őket a wc-ben.
Győrtől Pozsonyig teljesen sima volt az út, jól ki volt táblázva a város,
de azt azért meg kell hagyni, hogy Pozsony egy undorító betondzsungel. A reptér
sem egy nagy szám, nagyon szépen néz ki, elég modern kívülről és belülről is,
viszont elég pici. Odaérve még összefutottam Lucsikkal, aki szintén aznap
utazott Pozsonyból Edinborough-ba. Ha eddig nem említettem volna, azért
Pozsonyból repültem, mert ott van Ryanair, és indítanak közvetlen járatokat a
Bristol International Airportra.
Nem csak Lucsikkal futottam azonban össze, hanem egy
teljesen elképzelhetetlen meglepetésvendéggel. Mikor nyáron Horvátországban
voltunk az Outlook fesztiválon, ott találkoztunk egy magyar sráccal, aki
stoppal jött le, és belógott a kempingbe. Ott dumáltunk kb 1 órát, azóta sose
hallottam róla, még a nevét sem tudtam igazából. Erre miközben várunk, hogy
becsekkolhassunk, meglátom a srácot. Odamegyek hozzá, kérdezem "Te nem
voltál véletlen nyáron Horvátországban?" erre a válasz: "De igen, már
oda is akartam menni hozzád az előbb, csak nem voltam benne biztos, hogy te
vagy az." Hát komolyan mondom, szétfleseltem magam. Mekkora esélye van
annak, hogy egy ember, akivel full véletlen összefutottál egy idegen országban
egy rétegzenét játszó fesztiválon, az az ember a fesztivál után fél évvel
ugyanúgy utazik Angliába, azon belül ugyanúgy Bristolba megy, ugyanúgy
Pozsonyból repül és nem Budapestről, és ráadásul ugyanazon a napon, ugyanazon a
járaton. Egyszerűen hihetetlen volt, de tényleg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése